Minden
semmirevalónak,
Gácsnak, svábnak és zsidónak:
Grádics adatott:
Itt alant már csak egyedül
Maradok...
Sürög
a vad, magyar élet,
Még a némák is beszélnek
S uccám ellepik
S bárki taknyost egy bõsz iram
Fölrepit.
Seregesen
senkik jönnek,
Megrabolnak, elköszönnek
Gúnnyal, szabadon,
Mi bennem gyült, mindenkié.
A vagyon.
Mind
a szépet, amit hoztam
S ami új, nagy, átkozottan
Sok, pazar ige:
Úri, léha nullák raja
Söpri be.
Álmagyarok
s jöttment népség
S címeres, ronda cselédség
S nagyúri nagyok:
Ez idõben, itt, valaki:
Én vagyok.
Új
igéim tán nem hatnak,
Rossz frigyesim elhagyhatnak
S nõhet a fülem,
De nem lesz itt semmi, soha
Nélkülem.